Sík Sándor 1889. január 20-án született Budapesten. Szülei Gödöllőn éltek, édesapja ügyvéd volt. Biztonságot nyújtó, gondtalan gyermekkort biztosított számára a család bensőséges, szeretetteljes élete. Születése után néhány héttel halt meg skarlátban három testvére. Talán ez is az oka, hogy gyermekkorában, de később is különös ragaszkodással kötődött édesanyjához, akárcsak kisebb testvérei. Boldog életükre sötét árnyékot vetett az apa 1899 szilveszterén bekövetkezett halála.
Sándor az elemi iskolai tanulmányok után 1898 szeptemberétől a pesti piarista gimnázium tanulója. Tanulmányait kitűnő eredménnyel zárta. A kamaszodó fiúban korán felébredt a szerzetestanári hivatás, még nem volt egészen 14 éves - felvételét kérte a piarista rendbe. 1903. augusztus 27-én öltötte fel a rendi ruhát. 1910. március 28-án letette ünnepélyes szerzetesi fogadalmát. 1911. szeptemberétől Pest első gimnáziumában tanított. Az ifjú tanár tekintélyes tantestületbe került: számos neves kollégája lett.
1912 őszén megalakította a gimnázium cserkészcsapatát, az elsők között az országban. Hamarosan népes, erős és lelkes cserkészcsapat állt Sík Sándor körül.
Az Országos Köznevelési Tanács rövid fennállása alatt több jelentős munkálatot sikerrel végzett. Kidolgozták az új iskolatípus, az általános iskolai tanárképzés új intézményeit, a Pedagógiai Főiskolát, továbbfejlesztette a középiskolát.1948 tavasza mozgalmas volt Sík Sándor számára. Az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Március 15-én megkapta az akkor alapított és első ízben kiosztott Kossuth díjat, az "esztétika - irodalomtörténet" terén kifejtett munkájának elismeréseképpen. 1947. október 1-én az 53 éves Sík Sándort a magyar piarista rendtartomány vezetőjévé, tartományfőnökévé nevezték ki rendi elöljárói. E tisztségét haláláig betöltötte.
Öregkori versei, őszikéi 1958-ban az Őszi fecske című kötetben jelentek meg. Ezután írt költeményeit már nem látta nyomtatásban: hosszú betegeskedés után 1963. szeptember 28-án 75 éves korában meghalt.